Környező helységek

Orfalu (Andovci) Ez a falu már nem az Őrséghez, hanem a Vendvidékhez tartozik. A Vendek kelta származásúak, és nyelvüket ószlovénnak nevezik. A Vendvidéket az un. "szórványtelepülés" jellemzi. Ez abban különbözik az Őrség szereitől, hogy itt a domboldalakon, dombhátakon nem egy központ köré szerveződő házcsoportokat, hanem magányos portákat találunk. Ilyen település Orfalu is. Nevének eredete vitatott, legnagyobbrészt az Őrfalu és az Úrfalu között oszlanak meg a vélemények. A magyarországi Vendvidék legkisebb helysége. A falu közepén található az 1823-ban épített harangláb.

Alsószölnök A vendvidék szlovén és német lakosságú faluját először 1378-ban említi oklevél ( Dolnji senik, Unterzemming ). Az úgynevezett "szentgotthárdi csata", amelyben a keresztény seregek magyar és francia dandárja 1664. augusztus 1-én megverte és jórészt a Rábába szorította Köprüli Ahmed nagyvezér török seregét, részben a falu határában zajlott le. A fő utcán álló plébániatemplom 1815-ben épült késő barokk stílusban.

Apátistvánfalva (Stevanovci) Apátistvánfalva szlovén nemzetiségű település, Szentgotthárdtól 7 km-re az ún. Hármashatárnál fekszik, 3 km-re a kétvölgyi szlovén, 10 km-re a rábafüzesi határátkelőtől. Első okleveles említése 1350-ből származik. Mint a falu neve is elárulja, a III.Béla által alapított szentgotthárdi cisztercita apátság birtokán települt. 1937-ben hozzácsatolták az eredetileg Börgölin-nek nevezett Újbalázsfalvát. Lakosai jórészt szlovének. Jelenleg 420-an élnek a községben, a század közepén a lélekszám ennek közel kétszerese volt. A hatalmas erdőségek közt elhelyezkedő szórt jellegű település jó levegőjű vidéken 300 m-nél is magasabban települt, nem messze található tőle a festői környezetben létesített máriaújfalui víztározó. 1786 körül épült templomának titulusa Harding Szent István apát.

Felsőmarác A mintegy 330 lakosú Felsőmarácra a Csákánydoroszlóból az Őrségbe vezető úton kell elindulni. A Rába hídján átkelve a második elágazásnál kell balra fordulni. Határában feltárt bronzkori leletek tanúsága szerint ősrégi lakóhely ez a település. A falutól északra fekvő dombtetőn, a Tótfalu major helyén megtalálhatók a török időben állt kis erőd romjai. A kastély a Csány családé volt, benne 10 hajdú őrizte Csány Bernát vezetése alatt a környék biztonságát az 1600-as évek első felében. A váracska a szentgotthárdi csata idején összedőlt, felújítását a haditanács nem engedélyezte. A falu közepén emelkedő Szent Erzsébet templom középkori falrészeket őrzött meg északi oldalán. Plébánosai a XV. századtól ismertek. A jelenlegi templom őrzi a Csány család kriptáját. A falu déli végét érintő, Szőce felől érkező Kerál út nyomvonala a régészek szerint már ezer éves. A falu szomszédságában található a 92 hektáros Himfai parkerdő, mellette a 12 hektáros horgásztó vizét fodrozza a szél. A tó rendkívül gazdag csuka, ponty, keszeg és egyéb halfajokban.

Felsőszenterzsébet Zala megye legkisebb települése a Kerka menti dombságon, 2000-ben mindössze 19-en lakták. A részben közművesített településen érdekességként néhány XX. század eleji zárt verandát szemlélhetünk. Helyi nevezetességeit ; a XVIII. sz.-beli borona szerkezetű haranglábat a szentendrei, füstösháznak épült boronaházát pedig a Göcseji Falumúzeum őrzi. A környék erdőkben gazdag, gombászásra, kirándulásra kiválóan alkalmas.

Felsőszölnök A szlovén / vend lakosságú falut először 1378-ban említi oklevél. Magyarország legnyugatibb települése, Szentgotthárdtól délnyugatra, mintegy 15 kilométerre található. Bár védett népi lakóháza már nics, a figyelmes szemlélő még megtalálhatja nyomait a hajlított boronafalú vend épületeknek. A XIX. századi útmenti feszület dacol egyedül a múló idővel. Az álló szár szinte pillért alkot, amelyen ember magasságban egy félköívesre hajlított bádogfedésű, kovácsolt vasrácsú "fülkében" Mária áll, felette a megfeszített Krisztus, akit egy gúlasisak véd. Szintén a Fő utcában található a XIX. század közepe táján épült daráló, volt vízimalom és olajprés. (Az őrségi magyar és vend konyha egyik elengedhetetlen kelléke az illatos tökmagolaj.) A faluban van eltemetve Kossics József (1788-1867) római katolikus lelkész, az egyik első tájmonográfia megalkotója. Múlhatatlan érdemei vannak a vend hagyományok és népnyelv megörökítése terén. A régi plébánia épületében plébániatörténeti kiállítás látható. A faluból gyalogtúra-útvonal vezet a szlovén, az osztrák és a magyar határ találkozásánál álló Hármashatár-kőhöz.

Hegyhátszentjakab Hegyhátszentjakab erősen átalakuló település. Írásos feljegyzés a község múltjáról nincs, de a szájhagyomány annál érdekesebb. Eszerint a község lakóinak ősei régen a Pusztaszentmárton nevű községben éltek. A törökdúlás idején a falu teljesen elpusztult, mindössze 4-5 családnak sikerült elmenekülnie a „Galambkuti árok”-ba, innen vándoroltak tovább és a mai falu területén telepedtek le. Kevés holmijukat kosarakban cipelték, ezért kezdetben a falut Kosárházának nevezték. A szentgotthárdi csatában egy itteni Jakab nevű vitéz a harcokban kitüntette magát, jutalmul megkapta ezt a községet. A község mai neve tőle származik. Hogy így volt-e vagy sem, azt nem tudjuk biztosan, de a szájhagyomány, mely ezen a tájon mindig erősen élt, bizonyára megőrzött valamit a történelem nehéz időszakából. A település központjában áll a XIII. században román stílusban épített műemlék templom, melynek védőszentje Szent-Jakab apostol. Egyhajós, szentélye félkör záródású, nyugati homlokzata előtt áll a torony, a sekrestyetoldalék a XIX. századból származik. Az 1698-as vizitáció szerint a templom belseje gerendamennyezetes, kórusa és szószéke fa, de oltára kő volt. Tornyában egy harang volt. A templomot 1738-ban renováltatta az Esterházy-család, későbbi kegyura a Sigray-család lett. Újabb restaurálása az 1980-as években fejeződött be. Gazdag rokokó oltárát a Szent-Jakab apostol és a Szentháromság, Szent-József és Páduai Szent-Antal faszobrai díszítik. A község határában van a Vadása-tó, melyet 1968-ban állítottak helyre jórészt társadalmi munkában. A 3,5 ha területen csodálatosan szép környezetben, a hasonnevű patak vízének felduzzasztásával keletkezett.

Kétvölgy Apátistvánfalvától nyugatra fekvő falu. A Vendvidék szórvány településszerkezetének szép példái láthatók Kétvölgyön. A magas dombokon épült település nevét még a század elején is hiába kerestük volna a térképen, hiszen jelenlegi nevét Permise és Ritkaháza 1951-ben történt egyesülése után kapta. A Fő utca 36-os számú népi lakóházban helytörténeti múzeum működik. Kétvölgy legújabb kori nevezetessége a Kétvölgy-Cepinci határátkelő, amelyet 2002-ben nyitottak meg és amelynek révén a Rába-vidék déli része is összeköttetést nyert Szlovéniával.

Magyarszombatfa Magyarszombatfa Vas megye déli csücskében található, a Welemer völgyben. Első okleveles említése 1366-ból származik. A település szerkezete részben utcára épült házakból, részben ezen házak melletti sikátoron át megközelíthető egy vagy több ház összességéből áll. A fazekasairól (gerencsérek) nevezetes falu kívül esik a történelmi őrség határain. A településhez tartozik a hetvenes évekig önálló Gödörháza is. A két falu együttes lélekszáma sem haladja meg a 300 főt. Az agyag, a sovány föld mellett nagyon sok családnak nyújtott ezen a tájon megélhetést. Megrakott szekereikkel az itt lakók valaha messzi vidékeket is felkerestek, hogy az általuk készített cserépedényeket gabonára cseréljék. Az 50-es években létrehozták a Kerámiagyárat, amely hosszú ideig megélhetést biztosított az itt élők számára. Az utóbbi évek tulajdonosváltásai miatt a gyár léte, a munka, a jövedelem bizonytalanná vált, így az évszázados hagyományt ápolva, felújítva, újra elkezdték a házaknál űzni a fazekas mesterséget. Magyarszombatfa és Gödörháza főutcáján végigsétálva tapasztalhatjuk, hogy ezek a hagyományok ma is élnek. Sok porta bejáratánál lóg a fazekas cégér. Portékáik jelentős része helyben is elkel, de szívesen hívják őket a különböző népművészeti vásárokra is. Az ide látogatókat kérésükre, örömmel engedik be műhelyeikbe, ahol különleges élmény megismerkedni a mesterség rejtelmeivel, (több helyen korongozásra is mód van) és helyben lehet válogatni a szépen megmunkált kerámiák között. A község kézműves tevékenységét mutatja be a Fő u. 52. szám alatt található Fazekasház.A múlt századi, három helyiségből álló szegényparaszti házat 1974-ben állították helyre, majd 1996-ban újították fel. A hajdani mezőgazdasággal foglalkozó paraszti fazekas család otthona tulajdonképpen száz évvel korábbi állapotban maradt meg. A gödörházi falurészen álló református harangláb 1790-ben készült. A „szoknyás” fazsindelyes épületet egy nemesnépi ácsmester készítette.A község határához tartozik a ma már elpusztult métneki réten találjuk a csillagos nárcisz egyik legnagyobb hazai populációját. A terület a falutól északkeletre van, turistaút nem vezet oda, de a helybeliek szívesen útbaigazítanak.

Máriaújfalu A falu eredetileg két község volt: Rábakisfalud és Talapatka. 1934-ben egyesítették őket és Szentgotthárd várossá fejlesztéséig, 1982-ig Máriaújfalu önálló, 319 lakosú település volt. A közelében lévő Hársas tó kedvelt kiránduló- és fürdőzőhely. Apátistvánfalvától 5km-re van.

Szentgotthárd A kisváros Magyarország délnyugati csücskében fekszik, az Õrség kapujában, a Rába és a Lapincs folyó összefolyásánál. A Vendvidék központjaként Vas megye legdinamikusabban fejlõdõ települése. Lakossága nagyrészt magyar, de számottevõ nagyságrendben élnek szlovének és németajkúak is. A települést III. Béla király alapította 1183-ban, amikor francia cisztercita szerzeteseket telepített ide, monostort építve számukra, melyet Szent Gotthárd hildesheimi püspökrõl neveztek el. A monostor mellett majorság létesült, ahol 1350-ig virágzott a feudális rendszerû mezõgazdálkodás. A település 300 évig a Széchy család birtoka volt. Vizesárokkal körülvett erõdítményét 1391-ben Széchy Miklós nádor, majd a Zrínyiek, Batthyányak építették. A monostort is, az erõdöt is a Bocskai-felkelés idején az osztrákok felrobbantották, ezzel a szerzetesi élet megszûnt. A török elleni 1664. évi szentgotthárdi csata nemcsak az ország, de egész Európa politikájára hatással volt. Raimondo Montecuccoli császári tábornok 1664. augusztus 1-jén itt ütközött meg a Köprülü Ahmed nagyvezír parancsnoksága alatt Bécs felé vonuló törökökkel. A hétórás küzdelem döntõ mozzanata volt, hogy a menekülõ törökök közül sokan belefulladtak a nagy zápor miatt megáradt Rábába. Sajnos a vasvári békében nem sikerült kihasználni a gyõzelembõl fakadó elõnyt. Miután 1873-ban elkészült a vasútvonal Graz felé, megkezdõdött Szentgotthárd iparosodása is. A város gyors összeköttetésbe került a fejlettebb stájer tartománnyal és a Kisalfölddel. Ez a fejlemény hihetetlen gyors gazdasági és társadalmi fejlõdéshez vezetett Szentgotthárdon az 1800-as évek végén. Egymás után alakultak a gyárak, üzemek (Játékgyár, Dohánygyár, Óragyár, Selyemszövõgyár, Kaszagyár). A gazdasági fejlõdést követték a társadalmi változások: oktatási, egészségügyi intézmények jöttek létre, megerõsödtek a civil szervezõdések. A XX. század elsõ évtizedének végére Szentgotthárd pezsgõ kisváros lett, a megye legfejlettebb ipari struktúráját mondhatta magáénak. A város aranykora az elsõ világháborút követõ Trianoni békeszerzõdések után véget ért. Vonzáskörzetének nagy része külföldre került. A két világháború között stagnálás, a szocializmus elsõ évtizedeiben elsorvadás jellemezte a települést. Szentgotthárdot nem fejlesztették és intézményeit is fokozatosan elköltöztették. Élénkülés csak az 1980-as évektõl jelentkezett. A monosotoralapítás 800. évfordulóján, 1983-ban városi rangot kapott a település. Az igazi fordulatot a rendszerváltozás jelentette. A város szabadabban tudta szervezni évtizedekig mesterségesen elvágott kapcsolatrendszerét. Ez elõször a kultúra, a sport területén hozott sikereket, de rövidesen a gazdasági eredményekben is tükrözõdött. Szentgotthárd kedvezõ földrajzi helyzete és a meglévõ magas szintû ipari kultúra vonzotta a külföldi befektetõket. A város vezetése felismerte a történelmi esélyét és nagyszabású infrastruktúra és iparfejlesztési programot indított el. A kilencvenes években kialakult a Szentgotthárd - Heiligenkreuz Határon Átnyúló Ipari Park, amely ma több mint 3000 fõ számára biztosít munkalehetõséget. Az iparfejlesztéssel párhuzamosan az intézményhálózat is bõvült, oktatási, egészségügyi és kultúrális létesítmények sora újult meg. Szentgotthárd kereskedelme is felvirágzott a kiskereskedelmi és vendéglátó egységek gomba módra szaporodtak el a városban és a környéken. Ezek fejlődésének hátterében a nagyarányú osztrák és szlovén bevásárló turizmus állt, amelynek jelentősége mára csökkenni látszik. Szentgotthárdnak és térségének egyre inkább a minõségi turizmus és más szolgáltatások irányába kell fejlõdnie. Az önkormányzat előkészítette a Termálpark programot, amely az elkövetkezõ idõszak meghatározó fejlesztési iránya lesz. Szentgotthárd ismét történelmi lehetõség elõtt áll. Az EU csatlakozást követõen visszanyeri több mint száz éve elvesztett vonzáskörzetét, ezzel elfoglalhatja helyét a magyar-osztrák- szlovén hármashatár térségében.

Velemér A község a megye nyugati szegletében fekszik, szeres település. A falu 1340-ig az Omode család birtoka. Az első okleveles említés mind a településről, mind a templomról 1360-ból való. Egy 1365. évi feljegyzés szerint Felső-Lendva tartozéka. A XIV. században váltakozva Szenttrinitásnak, vagy Velemérnek nevezik. A terület 1366-tól a Szécsi családé, majd a XVI. század elején Thurzó Eleké lett. A török korból nincs adatunk, de annyi biztos, hogy nem tartozik a hódoltsági területbe. A Kazó-féle egyházlátogatás 1698. évi jegyzőkönyve szerint Velemér a környék legnagyobb települése, és az akkor még protestáns templom mellett iskolája és tanítója van. Az évszázadok sorá a lakosság lélekszáma egyre csökkent, a XX. század közepén még kb. négyszázan lakták, napjainkban pedig már csak kb 100 fő. Itt is jellemző az "elöregedés", bár szerencsére még néhány fazekasműhely még működik, és a természet értékei egyr